Párterápia

Avagy a ’HR’ és az ’Üzlet’ párkapcsolati problémái

Emma

Emma tíz évvel ezelőtt csatlakozott egy start-up vállalkozáshoz, mint Key Account Manager.  A cég informatikai megoldásokat nyújt a tervezéstől kezdve a legösszetettebb fejlesztéseken át az üzemeltetésig. Az idő előrehaladtával Senior Projekt Managerré léptették elő és ezzel párhuzamosan megbízták őt az új szakemberek keresésével, kiválasztásával és felvételével is. A folyamatos üzleti fejlődés megnövekedett létszámot, megváltozott vállalati struktúrát és üzleti folyamatokat eredményezett, amely már egy belső HR szakember megjelenését tette szükségessé. A tulajdonosok választása Emmára esett, aki szívesen mondott igent erre a kihívásra. Ebben a különleges helyzetben kezdtünk el együtt dolgozni, mint mentor és mentee.

Az egyik ülésünk során felmerült, hogy Emma további proaktív jelenléte az üzletben némi értetlenséget váltott ki a kollégákból. Emma szeretett volna a kereskedelmi megbeszélésen részt venni, hogy jobban értse a csapat helyzetét és problémáit, de azok a vezetők, akik eddig többször szakmai tanáccsal fordultak felé most nem értették, hogy mit keresne ott egy HR-es.

Emma azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy mit tegyen ebben a szituációban; harcoljon az eddig magától értetődő üzleti jelenlétéért és aktív részvételéért vagy húzódjon vissza és fogadja el, hogy az új pozíciójában már csak a HR-s feladatokra kell koncentráljon.

Valljuk be, a helyzet paradox. Egy senior üzleti szakember HR pozícióba történő kinevezése elég ahhoz, hogy HR-sként már megkérdőjelezzék az üzletben való szerepét anélkül, hogy üzleti tudása, hozzáértése megváltozna. Ez a helyzet rávilágít egy általános problémára; a HR funkció üzlet általi elfogadottságának hiányára.

Az ’Üzlet’ és a ’HR’ – alapjában véve egy összeillő pár, párkapcsolati problémákkal. A legjobb családban is előfordul az ilyesmi és mint tudjuk, egy kapcsolat minősége mindkét félen múlik. Mik a problémák gyökerei és milyen ’párterápia’ tud nekik segíteni kapcsolatuk harmonikusabbá tételében?

Párkapcsolati problémák

Az egyik probléma az eltérő mentális modelljükben keresendő. Míg az ’Üzlet’ az üzleti problémákra, addig a ’HR’ a saját működésére koncentrál. Míg az ’Üzlet’ üzleti lehetőségekben, megoldásokban gondolkodik és a céljai elérésére összpontosít, addig a ’HR’ HR-es folyamatokban, eszközökben gondolkodik és szabályzatok megalkotására fókuszál. Ily módon igencsak nehéz a kapcsolódásuk. Van viszont egy közös nevezőjük, az Ember; az ’Üzlet’ emberek nélkül nem tud működni, fejlődni, a ’HR’-nek pedig éppen az ember a legfontosabb belső ügyfele.

A másik probléma a szakmai tudás és a stratégiai gondolkodás hiánya. Az ’Üzlet’ úgy látja, hogy a HR szakmában dolgozók jelentős része nem érti az üzletet és nem beszéli az üzleti nyelvet. A ’HR’ úgy gondolja, hogy az ’Üzlet’ nem ért az emberek nyelvén és nem tud velük bánni, nem értékeli a ’HR’ által nyújtott támogatást és elért eredményeket, illetve kizárja őt az üzletből. A meg nem értettség érzése dominál mindkét félben, megjelennek a ráutaló vagy már kendőzetlen kritikák.

A probléma harmadik lába a köztük lévő transzparencia és kommunikáció részleges vagy teljes hiánya. Ebből erednek aztán az elburjánzó feszültségek és egyre mélyülő szakadék kettőjük között. A bosszúság, csalódottság és akadályozottság érzése napi szinten előre programozott.

Ilyen körülmények között az ’Üzlet’ és a ’HR’ együttélése, együttműködése nem mondható kiegyensúlyozottnak. A felek az ismétlődő konfliktusok hatására frusztráltakká válnak. A problémák száma megnövekszik, amely negatív hatással van az üzleti teljesítményre, a cég hírnevére és a felek elégedettségére.

Párterápia indul!

„A párterápia minden olyan párnak ajánlott, akik úgy érzik, hosszabb ideje megoldatlan problémával küzdenek, melynek oka kettőjük kapcsolatában rejlik. A párterápia egy rendszerszemléletű terápia, ami azt jelenti, hogy nem a pár tagjainak egyéni problémáit helyezi középpontba, hanem a két fél együttműködését. A párterápiában nincsennek hibás személyek, a problémák és konfliktusok az egymás viselkedésére adott válaszok alapján jönnek létre, tehát kölcsönösen együtt tesznek érte. A párterápia célja, hogy megkeresse azt a rosszul működő viselkedésláncot, amely a konfliktusok forrása, és segítsen annak megváltoztatásában.”

Az ’Üzlet’ és a ’HR’ azzal tesznek a legtöbbet kapcsolati problémáik megoldásért, ha félreteszik valós vagy vélt múltbeli sérelmeiket és figyelmüket a jelenben történő együttműködés fejlesztésére összpontosítják.

Megállapodnak, hogy elsődleges közös céljuk az üzlet sikeres működésének és versenyképességének biztosítása, fenntartása, az árbevétel, a nyereségesség, az ügyfelek elégedettségének és a vállalat piaci értekének növelése, illetve a társadalmi felelősségvállalás. Ezen célok eléréséért együtt dolgoznak, egyenlő arányban felelnek, az emberközpontúság – mint alapérték – elvének tiszteletben tartása mellett.  

Megismerik, elfogadják és tisztelik egymást. Félreteszik az előítéleteiket, proaktívan keresik egymás társaságát, érdeklődnek, odafigyelnek és meghallgatják egymást. Őszinték egymással, mindketten nyitottak a visszajelzésekre. Nem veszik személyesre a visszajelzést, hanem megjegyzik, megköszönik az építő kritikát, átgondolják és beépítik az új viselkedésláncba. A kapcsolat jól működik a vállalat különböző szintjei között. Kölcsönösen építik a bizalmat.        

Támogatják egymást az üzleti tudás, illetve egyéb, üzlethez nélkülözhetetlen képességek és készségek megszerzésében, azok folyamatos fejlesztésében. Tudják, milyen gondolatok foglalkoztatják a másik felet. Mindketten rendelkeznek egy egyedi kompetencia szettel, amelyek együttes jelenléte és összehangolása tudja az üzletet rövid- és hosszú távon is sikeressé tenni. Ez az üzleti érdek, ami a közös érdekük.

Kéz a kézben mérik fel és elemzik az üzleti problémákat, lehetőségeket, együtt döntenek és közösen vállaljak a rizikókat is. Folyamatosan keresik a közös csatlakozási pontokat. A bevonás, megosztás, közös felelősségvállalás és a kétirányú, konzekvens kommunikálás az új viselkedésláncot pozitívan gazdagító elemek.

Az összefogás, az összetartás és a csapatmunka fémjelzi az ’Üzlet’ és a ’HR’ új alapokra helyezett kapcsolatát.

A boldog párkapcsolat

A boldog párkapcsolat kialakításához a feleknek tanulniuk és változniuk kell, ehhez pedig időre, türelemre, nyitottságra, rugalmasságra van szükségük. A közösen megfogalmazott elvárások és játékszabályok napi gyakorlatban történő megszilárdítása, beépítése, fenntartása mindkét fél feladata.

Az együttműködés révén megvalósul a HR funkció üzleti elfogadottsága, az üzleti vezetésbe való aktív bevonása, illetve a közösen kivívott üzleti siker, elismerés és elégedettség.  Pont úgy, ahogy ez egy összeillő pár esetében szokás.

Úgy érzem, hogy a szoros együttműködésre való igény egyre jobban megfogalmazódik az ’Üzlet’ és a ’HR’ részéről is. Ott, ahol ez már működik felbecsülhetetlen értéket teremt az üzlet számára.

Ki teszi meg az első lépést? Legyen a ‚HR‘!